Hol, miként fogyasztják, vásárolják a teát?

Ma, ha Kínában a városokban sétálunk, csodaszép teaházakat láthatunk, ahová népviseletbe öltözött fiatal lányok invitálják be az arra járókat. Ezekben a teaházakban mindig tudnak újat, érdekeset, különlegesen nyújtani, mutatni, felszolgálni. Nem zavarja őket az esetleges nyelvi különbözőség sem, vidáman csicseregve, kézzel-lábbal mutogatva magyarázzák el hányféle tea is van, melyik mire jó, miként kell őket elkészíteni – és természetesen rögtön meg is kínálnak.
    A polcokon tucatjával sorakoznak a gyönyörű üvegtartókban a különböző teák. Nemcsak a teák sokfélesége, de a tea formája is olyan változatos, hogy az ember az egyik ámulatból a másikba esik: van itt a miénkhez hasonló zacskóban előre csomagolt tea, filteres tea, zöld tea, fekete tea, láthatunk különböző méretű, a súlyemelők súlyaihoz hasonló korong formába préselt teákat.

Az a fajtaválaszték, amit mi itthon ismerünk, semmi ahhoz képest, amit ott láthatunk – mivel azonban nincs meg a tudásunk, a legtöbbjéről megmondani sem tudjuk, milyen. Olyan, a bőség zavarába ejtő, részegítő érzés keríti hatalmába az embert egy ilyen teaházban, mint amilyet az arab országok bazárjainak fűszeres standjain élhetünk még át. Ezek a teaházak a rabul ejtően szép, részletekben gazdag, hihetetlen harmóniát árasztó kínai tradicionális építészet stílusában épültek, és berendezésük is a hagyományokat követi. Még aki nem is foglalkozik építészettel vagy lakberendezéssel, azt is ösztönösen magával ragadja e stílus harmóniája. Teljesen megszokott jelenség Kínában, hogy az utcán járók kezében, táskája mellett, a biciklik kormányán ott lóg a kis átlátszó, fedeles teás edényke. Még a taxisok mellett a kocsiban, a buszvezető fülkéjében, de a boltokban a kassza mellett is ott fityegnek ezek a teás edények. És nem számít illetlenségnek, teljesen megszokott, mindennapos és elfogadott, hogy amikor megszomjaznak, akkor előveszik és isznak – és teszik ezt állhatatos rendszerességgel. Az is magától értetődő náluk, és igen kellemes szokás, hogy bárhová is térünk be, még a legkisebb étteremben is (háztömbönként van belőlük vagy egy tucat, kiváló konyhákkal és elképesztő változatossággal) azonnal hozzák a teát, a kannát folyamatosan újratöltik, ha kiürült – és mindezt ingyen.

De a teakínálás és -ivás a baráti összejövetelek, üzleti tárgyalások és általában minden társas érintkezés elmaradhatatlan velejárója, és otthonaikban is szorgalmasan gyakorolják. Azt hiszem, ha ezt valaki elhagyná, arra úgy néznének, mint aki nem köszön.